Forradalmi gondolat

„Szabad-e adót fizetni a császárnak?
Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”
Máté evangéliuma 22, 15-21

Ravasz kérdés. Fizetni vagy nem fizetni a császárnak? Úgy tűnik, hogy erre a kérdésre nincs jó válasz. Bármit válaszol Jézus, azzal így vagy úgy, de csapdahelyzetbe kerül.

Megoldhatatlan csapdahelyzet tehát ez, csakhogy a názáreti éppen azért jött erre a világra, hogy az ilyen megoldás nélküli csapdahelyzeteket megoldja. És mi más lenne a legnagyobb megoldhatatlan csapdahelyzet, mint maga az ember. Jézus tehát nem az adó problémájára, hanem az ember problémájára válaszol.

Az ember nagy problémája pedig nem az adó, hanem a szabadság. Benne van ez már a kérdésben is, elárulják magukat a kérdezők: „szabad-e adót fizetni,” Az adófizetés alapkérdése az lenne, hogy kell-e, nem pedig az, hogy szabad-e. Az adót kifizetem, mert kényszerítve vagyok rá a császári hatalomtól. Ha nem fizetem ki, mert nem tudom, vagy nem akarom, akkor a császár így vagy úgy, de kiveri belőlem és megbüntet, mint lázadót. Az adó kérdése tehát egyszerű.

A probléma a szabadsággal van. Azzal, hogy az ember nem szabad, meg van fogva, nincs menekvés a gonosz, erőszakos hatalomtól. A szabadság hiánya, a kiszolgáltatottság, a választás lehetőségének a hiánya, a tehetetlen sodródás az ember igazi tragédiája, nem az adó. Mert az adó legfeljebb kellemetlen, bosszantó, de a tehetetlen kiszolgáltatottság, a szabadság hiánya halálos veszedelem. És Jézus erre a veszedelemre ad megoldást.

„Mutassátok nekem az adópénzt!” – kéri Jézus. Mély üzenete van ennek a felszólításnak: mutasd meg nekem azt, ami bánt, ami nyugtalanít, ami elkeserít. Ne magadban, lázadozva, gyötrődve hordozd, hanem mutasd meg az Úrnak. Vidd Isten elé mindazt, amit a gonoszság, az erőszak és a sötétség császára rád terhelt, amivel elvette az örömödet, amivel megfogott.

Könnyű felismerni: rajta van a császár képe! A Gonosz képe kirajzolódik mindenen, ami az embert rabságba taszítja. A sötétség rajta hagyja a kézjegyét, megfertőzi azt, amivel támadja az embert. Kinek a képe van azon, ami téged rabságban tart? Hát a császáré! És a felirat? Olyan felirat az, amivel a Gonosz henceg, dicsekszik, veri a mellét. Ennek az éremnek is két oldala van ugyan, de nem hagy választási lehetőséget, mert mindkettő ugyanazt a sötétséget mutatja: a császári erőszakot.

Adjátok vissza neki! Mindent, amin a Gonosz képe és kézjegye van, azt utasíts vissza. Nem kell, tartsd meg magadnak. Minden gondolatot, hangulatot, szót vagy cselekedetet, amin felsejlik a sötétség császárának a képe, azt vágd a szeme közé: nem kell, tartsd meg! A keresztény ember nem forradalmár, de szabad és nem mond le erről a szabadságáról. Ha úgy adódik, és a világi hatalom császára embertelen, akkor azt adja neki, amit megérdemel: ellenszavazatot, ellenállást, határozott nemet.

Istennek is add vissza, ami az Istené – mondja Jézus. Ez már nehezebb kérdés. Mert mi az Istené? A császár ügye egyszerűbb volt, mert a császár mindenre, ami az övé, ráteszi az ő képét. Felismerhető. De mi az, ami az Istené?

Egyszerű: nézz a tükörbe. Az ember az Isten képének hordozója, az embert teremtette Isten a maga képére és hasonlatosságára. Te vagy az, ami az Istené, amit Isten magának igényel, amiről nem mond le. Isten képe rajtad van. És a felirat? Az pedig a kereszten: Iesus Nazarenus, Rex Iudaeorum.

Légy szabad. Mert vagy szolga vagy és császárod van, vagy pedig fiú vagy és Atyád van.
A császárnak add vissza, ami az övé. Minden sötét gonoszságot, hamisságot, kísértést – mindent, amin kirajzolódik a Gonosz képe és felirata, azt add vissza neki. Istennek pedig add vissza azt, amin az Isten képe van: saját magadat. Ez a Lélek forradalma.

Visky István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

code