Szénné égetve

„Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?”
Zakariás 3,2

Tűzből kiragadott, szénné égett üszök – ez az ember, mondja az Írás. Ez lett az emberből. Hogyan jutottunk ide? Mi történt velünk? Mi, Isten arcának hordozói hogy lettünk egy elszenesedett fadarab? Mi, Isten kertjének művelői és őrzői hogy váltunk egy fekete, égett üszökké?

A Gonosznak, a Sötétség erőinek pusztítása ez az emberen. Nem megrongálás, nem eltorzítás vagy csonkítás, hanem végleges és visszafordíthatatlan pusztítás. A Gonosz, meg kell hagyni, alapos munkát végzett. Módszeresen tett tönkre bennünket. Visszafordíthatatlanul.

Először elvágta a gyökereinket. Egy élő fa elpusztításának legjobb módja ez. Elvágni az embert az éltető Igétől, a lelki valóságtól, Istentől. Majd elvágni a gyökereit a közösségtől, a testvértől. A gyökér elvágása után nincs éltető víz, nincs kijelentés, nincs igei vezetés és nincs gyümölcstermő élet sem. Csak száraz, magányos keserűség.

Aztán a Gonosz összetör. Egy kivágott fa is lehet hasznos, ezért ezt is elveszi a Sötétség. Ne lehess gerenda, ami egy otthon tetejét tartja, ne lehess a templom mennyezete, se kútgém, amivel vizet lehet meríteni. Asztal se légy, amit körbe lehet ülni, ásó nyele se, amivel kertet lehet művelni. Pásztorbot vagy görbebot se légy, amivel tanítani, terelni, vagy amire támaszkodni lehet. Csak haszontalan, szálkás, szúrós fadarab.

Végül a Gonosz tűzbe vet. Pusztító, elemésztő tűzbe. Vágyak, erőszak, hamisság, gyűlölet tüzébe. A Gonosz tudja, hogy miért. Az Írás bizonyságot tesz arról, hogy Áron főpap vesszeje kivirágzott. Egy száraz bot leveleket és virágot hajtott. A Gonosz nem kockáztat, még egyszer nem követi el ezt a hibát: eléget, hogy biztos legyen pusztulásod, haszontalanságod.

Ez az ember, ezzé lettünk: reménytelenül és visszafordíthatatlanul elszenesedett fadarabok. Nincs benned élet se életnek reménysége. Üszök vagy.

Isten viszont belenyúl ebbe az emésztő tűzbe és kiragadja ezt az izzó, emésztődő üszköt. Fájdalmas dolog ez, tűzbe nyúlni, izzó széndarabot kézzel megfogni. Csak a golgotai kereszten, Krisztusban látjuk, mennyire fájhatott Istennek utánad nyúlni a tűzbe.

De vajon miért? Mire kell egy üszkös széndarab Istennek? Mire lehet egy szenes üszköt használni még? Kinek kell az?

A kőfaragóknak. Így mondja az Írás ugyanebben a szakaszban: „Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem: hét szem van egyetlen kövön, én magam véstem bele a mintákat” (Zakariás 3,9). A kőfaragók Jeruzsálem krém-fehér mészkövét úgy faragták, hogy előbb szénnel megrajzolták a faragvány vonalait, amit aztán a kőfaragó kifaragott.

Isten templomot épít, amelyikben a szegletkő maga Krisztus. Az építőkövek ebben a templomban pedig azok, akik a Krisztuséi. Isten a tűzből kiragadott szénnel rajzolja rá Krisztust a sziklakövekre, aztán krisztusivá faragja azokat. Így válnak nem csak faragott, illeszkedő kövekké, hanem élő kövekké is. Tu es Petrus – te Péter vagy, kőszikla, mondja Urunk Péternek. A tűzből kiragadott szénnel krisztusivá rajzolt és élő kővé faragott kőszikla.

Szénné égett üszökként is hasznos vagy, Isten használni tud téged így is az Ő országának építésében. Krisztust rajzolja meg veled e világ sziklakövein.

Ha elvégezted szolgálatodat, vajon mi következik? Ha lejár az időd, mi lesz a szenes üszökkel? Isten visszadob a tűzbe? Nem tenne ilyet mennyei atyánk. Más terve van veled. Izzó szeretettel szorít a kezeiben. Mi fog történni azzal a széndarabbal, ami sokáig, izzó szorításnak van kitéve? Gyémánt lesz belőle!

Isten gyémánttá szorítja kezeiben azt a szénné égett üszköt, ami te vagy, amit nagy fájdalom árán ragadott ki a Gonosz tüzéből, és amivel az Ő országának és mennyei templomának köveit faragta. A mennyei Jeruzsálem alapköveit pedig drágakövek ékesítik.

Visky István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

code